Pálinkás Zsolt: "Sosem késő elkezdeni"

50 kilós fogyás és teljes életmódváltás után Pálinkás Zsolt a régi életmódját katasztrofálisnak bélyegzi, és örül, hogy két éve elindult egy sokkal egészségesebb élet felé vezető úton. Egy menő budapesti étterem konyhafőnökeként egészségtudatos, ízletes, ugyanakkor szénhidrátban szegény ételeket készít. Maradék idejében pedig néhány embernek megváltoztatja az életét.  

Valahol ott siklott ki a dolog, hogy 2001-ben 97 kilósan bevonultam katonának.  A kiképzés alatt még be voltunk fogva rendesen, fogytam is 6 kilót, de átkerültem Tatára, és a sorkatonaság letöltését követően (5 hónappal később) 127 kilósan szereltem le.  Azóta sem tudom hova tenni a dolgot, mert nem ettem nyakra-főre, de talán a rendszertelenség, az oda nem figyelés és a nulla mozgás eredményezte, hogy több mint 30 kilót híztam fél év alatt. 

Amikor egy Class FM-reklámban hallottam az OTO Chiliről, akkor határoztam el, hogy veszek egyet és kipróbálom, mit tud. A Mediwel abban az évben rendezte meg az első OTO Chili kockahas versenyt, amelyen nem tudtam elindulni a túlsúlyom miatt, de a másodikra már beneveztem. Akkor már túl voltam közel 30 kilós fogyáson, de kíváncsi voltam, hogy le tudom-e szálkásítani magam, így kapóra jött a kihívás. Az esélyesek nyugalmával vettem részt a versenyen, ami arról szólt, hogy két és fél hónapon keresztül minden egyes nap toljuk az öt perc Chilit, az átalakulásunkat pedig előtte-utána fotóval tesszük közzé a verseny végén.

Minden nap reggel és lefekvés előtt chiliztem. Az elején próbáltam 5 percet edzeni folyamatosan, majd rájöttem, hogy nem megy, és felesleges is. Felraktam 4-es fokozatra, és 3*30-at húztam, fél perces pihenőkkel. Majd hetente emeltem a darabszámot. És fejben is átrendeződött valami: megváltoztattam az életem a táplálkozás szintjén is. Kemény volt a felismerés, hogy mégsem vagyok annyira kemény, de a végére elégedett voltam az eredményemmel.

A kockahas verseny utolsó pár hetéig nem is foglalkoztam magával a versennyel, de december 5-én lefotóztak, és amikor megláttam az eredményt, nem akartam hinni a szememnek. A fotón teljesen másképp néztem ki, mint ami az én fejemben élt a saját testemről. 12 napig görcsöltem, mert december 17-én hirdettek eredményt az OTO Chili kockahas versenyben, ahol végül enyém lett a trófea. Azóta december 5-én évfordulót ünnepelek, az új életem idén lesz két éves.

Ez az időszak elég volt arra, hogy átértékeljem eddigi táplálkozásomat, amit ma egyszóval katasztrofálisnak tudok csak nevezni. Elindultam egy úton, aminek a részletei már a fejemben voltak, már csak finomítani kellett rajta. Egyik napról a másikra végleg elhagytam a finomított cukrot és a lisztet. Szakács vagyok, jöhetett a kísérletezés korszaka: sorra kipróbáltam azokat az alapanyagokat, amelyekkel ezeket helyettesíteni tudom. Abból, hogy az ételnek ízletesnek, ínycsiklandónak kell lennie, abból viszont nem voltam hajlandó engedni. 

Amit a testedről kilóban leadsz, azt az agyad csak sokkal később fogja fel. Nekem kb. másfél év volt, mire felfogtam, hogy kisebb lettem 50 kilóval. Az első ruhatár frissítő akciómnál bementem a boltba és szokásnak megfelelő méreteket raktam be a kosárba, majd a próbafülkében szembesültem azzal, hogy ezek a ruhák mind leesnek rólam.

Nagyon jó érzés mai napig az elismerés. De már nem csak a saját sikereimre vagyok büszke.
Van két ismerősöm, akik a tanácsaimat megfogadva fogytak le 20-25 kilót, és akkor jött az ötlet, hogy kellene valamit csinálni, hogy ez a dolog minél több emberhez eljusson. Ezen dolgozom több mint egy éve, és úgy néz ki, hogy most sikerül megmutatnom, hogy lehet egészségesen, liszt és cukor túladagolása nélkül is házias és finom ételeket készíteni.

Budapest egyik előkelő éttermében, a Bocadillo Astoriában dolgozom, konyhafőnökként én alakítom a teljes étlapot, és igyekszem olyan ételeket készíteni, amelyek finomak, egészségesek és bebizonyítják, hogy az embereknek nincs szükségük a rengeteg finomított szénhidrátra. 

A Realdiet nevű Facebook oldalon teszem közzé szénhidrát-csökkentett receptjeimet, amelyek közt van hamburgerbuci, palacsinta és lángos is – mind-mind egészséges alapanyagokból.

Egy barátom unszolására tavaly szeptemberben találkoztam Gáborral, egy nagyon elhízott fiatalemberrel, aki a túlsúlyán kívül akkoriban cukorbetegséggel és magas vérnyomással is küzdött. Tudjátok, ő az a fickó, aki egy Minit nyert a vállalati buli tomboláján. J

https://www.youtube.com/watch?v=kJweSb0U9Ik

Gábor ekkor 240 kilót nyomott és szó szerint el volt zsírosodva a szíve, nagyon rossz egészségügyi állapotban volt, az orvosok nem is jósoltak neki hosszú életet. 30 esztendeje cipelte a túlsúlyt, ez pedig rendkívül megterhelő az életfontosságú szervek számára. Egy hónapos hezitálás után – amíg nem voltam biztos az ő kitartásában - úgy döntöttem, hogy segítek neki lefogyni.

2014. december elején elkezdtük a munkát és egyáltalán nem volt egyszerű. Gábor eleinte elég labilis volt, akarta, nem akarta, kitartott, feladta. Az étrendjét teljesen átalakítottuk, csak azt ehette, amit én előírtam neki, és mozgást is beiktattunk, eleinte – mivel más szóba sem jöhetett - sétákat, később a biciklizést. Lassan 10 hónap távlatából és több mint 80 kiló mínusz után azt hiszem megérte, Gábor most 160 kilós, a csípőmérete 36 centit csökkent, a mellbősége 20-at. Ha a megnyúlt bőrt orvosi beavatkozással eltávolítják róla, az további 20-25 kiló súlyvesztést jelent és közel leszünk a célként kitűzött álomsúlyhoz. Az egészségügyi állapota sokat javult, a cukorszintje beállt, normalizálódtak az eredményei. A változás drámai.

Azt tapasztalom, hogy sokszor az emberek hozzáállásával van a baj. A rohanó életmódra hivatkoznak és arra, hogy egyszerűbb nekik megállni egy pékségben, ott bekapni valami szénhidrátbombát ahelyett, hogy rostban gazdag reggelit készítsenek maguknak. Mivel a hozzáálláson nehéz változtatni, szerintem a pékségeken kell. Jó lenne, ha lennének olyan üzletek, pékségek, éttermek, ahol a betérők egészséges, nem cukros reggeliket is be tudnánk szerezni maguknak.

 A másik probléma, hogy sokan azt hiszik, ami diabetikus, az rossz. Bevallom, én is ezt hittem 30 éven keresztül. A feleségem akkor ismert meg, amikor majdnem 130 kilót nyomtam, utólag nehezen értem meg, mi tetszett meg bennem. De most nagyon hálás vagyok neki, amiért kitartott mellettem és segített mindenben, nélküle, az ő támogatása nélkül nem sikerült volna az életmódváltás.  

Néhány hete igazi család lettünk, és a kislányom születésével még jobban örülök annak, hogy kizártam az életemből a rizikófaktorokat, azt hogy az elhízásnak vagy a szövődményeinek áldozata legyek.

A körülöttem élő emberek a fogyásom vége felé már nem szurkoltak, hanem inkább aggódtak értem.  Mindenki azt kérdezte, hogy beteg vagyok-e, holott csak elkezdtem figyelni a táplálkozásomra, és nem ettem meg válogatás nélkül mindent, ami szembejött. Ez pedig rendkívül megosztó tud lenni.

Mivel láttam egy-két hihetetlen átalakulást és megtapasztaltam a sajátomat, azt vallom, hogy az életmódváltást sosem késő elkezdeni. De azért jobb, ha még ma belevágunk.